7.osztályosok búcsúzása:
Kedves ballagó diákok!
Valóban igaz, hogy egyszer minden véget ér, számotokra most az általános iskolai évek. Életetek egy szakasza – amely egyben a gyermekkort is jelentette számotokra – lezárul, búcsúztok egymástól, tanáraitoktól, az iskolától.
A ballagás különös ünnep, hiszen a búcsúzás pillanata mindannyiunkban vegyes érzelmeket kelt. Az ünnepbe ugyanis ilyenkor mindig egy kis szomorúság keveredik, egyszerre van jelen az emlékezés és a búcsú - az útra hívás és az új iránti kíváncsiság. Ide kötnek az örömteli vagy a néha fájó emlékek, a csínytevések, a barátok, a szerelmek…, ám az élet útján menni kell tovább!
És mennyi minden történt a nyolc év alatt! Jó felidézni az első napokat, amikor elsősként megilletődötten ültetek a tanévnyitón, aztán ismerkedtetek az abc betűivel, a számolás, írás tudományával, majd a további évek során, a felső tagozaton számos újabb ismeretet kaptatok. Emellett azonban itt az Izsákban – a sok-sok iskolán kívüli program, a közös tevékenységek által - megtanulhattatok alkalmazkodni, együttműködni, tanulni a tapasztalatokból, számos lehetőséget kaptatok, hogy megtanuljátok, mi a jó, és mi a rossz…- és mindezek ugyanolyan fontosak, mint a tantárgyi ismeretek.
Jó visszaemlékezni az óraközi szünetek beszélgetéseire, viccelődéseire, emlékezetesek maradnak a közös szerepléseink, a versenyek együtt átélt sikerei. Különleges évfolyam a tiétek! Sok a kivételes, sokoldalú tehetség köztetek, akik tanulmányi- és sporteredményeikkel példaként állnak előttünk.
És Ti most továbbálltok, életutatok egy nagy állomásához érkeztetek. Utoljára szólalt meg számotokra iskolánk csengője, utoljára jártatok izsákos diákként a termekben, folyosókon. Az évek alatt összeszokott osztály szétszakad, az utak most elágaznak, mindenki elindul a magáén.
Jövőre a választott középiskolában új feladatok, új kapcsolatok várnak rátok, új megpróbáltatásokkal kell majd szembenéznetek. Ne feledjétek, amit itt az évek során annyiszor hallottatok tanáraitoktól: kitartó, szorgalmas munka nélkül nem lehet eredményt elérni!
Magam és diáktársaim nevében sok sikert kívánok Nektek céljaitok megvalósításához; az életben való boldogulásotokhoz hitet, erőt, egészséget, szeretetet!
Keszthelyi Mangó Gabriella versrészletével indítunk útnak Benneteket:
és jusson eszedbe a megtanult leckéd:
hogy az út - néha úgy tűnik – másfelé,
de a célodhoz vezet,
ha a célod az, hogy mindig
szívvel gondolkodó
és aggyal érző ember lehess,
ha az, hogy észrevedd a feketében a fehéret,
az ajtókban a lehetőséget,
és becsülöd közben,
amit az élet neked adhatott,
mert csak az kaphatott,
aki nyitottan állt rá:
éles tiszta szívvel
és reménnyel, és ezt lásd meg másokban is!
akkor nem felejted, amit az iskola tanít:
hogy egyenlő esélyű minden ember!
és hogy mi lesz belőled?
felelsz rá
egész életeddel!
8. osztályosok elköszönése:
Kedves tanáraink, diáktársaink és kedves vendégeink!
„Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap.”
Elérkezett az idő, amikor általános iskolai tanulmányaink végéhez értünk. Most mi búcsúzunk iskolánktól, lezárva életünk egy fontos szakaszát, amely egyben a gyermekkort is jelentette számunkra. Az ilyen különleges pillanatokban az ember felidézi a hátrahagyott évek örömteli s néha szomorú élményeit, ugyanakkor izgatottan, félve - boldogan gondol a jövőre.
A nyolc év hamar elrepült! Micsoda szorongással, félelemmel indultunk! Hálás köszönet tanítóinknak, akik kézen fogtak bennünket, bátorítottak; féltő szeretettel, nagy türelemmel a kis óvodásból kisiskolást neveltek, akik megtanítottak bennünket a betűvetésre, bevezettek a számok világába.
Ez az anyáskodó szeretet – osztályfőnökeink révén – felsőben is folytatódott. Köszönjük nekik és tanárainknak a gondoskodást, türelmet, a szigorúság mögött is érzett szeretetüket. Már kezdjük megérteni, hogy tanárainkat a jó szándék vezérelte, amikor sokszor zsörtölődve tanulásra ösztönöztek bennünket, hiszen az itt szerzett tudás az alapja további életünknek.
Tudjuk, hogy néha talán a kelleténél nehezebb volt velünk, hogy mindig gondoskodtunk arról, hogy ne legyenek unalmasak a velünk töltött tanórák. De tanáraink biztosan tudják, hogy a kamaszos vállrándítás és tiszteletlenség idővel megváltozik, a szépre-jóra nevelő szavak, az átadott értékek nem tűnnek el! Őrizzük a megértő hallgatást, a biztató, az útmutató szavakat, az észhez térítő dorgálásokat.
Még egyszer, utoljára kérjük jóindulatukat, hogy ezen a napon csak a jóra emlékezhessünk: az órák vicces pillanataira, a közös kirándulások, táborozások örömteli élményeire, a versenyek sikereire.
„ Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami megszokott volt. Tovább lépünk. De attól, hogy elmegyünk - és ez fáj -, lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is történjen. Ők a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek, örökre.”
Díjazottaink:
Izsák Plakett:
Izsák-Toll:
Köszönjük a Szülői Munkaközösségben végzett munkáját: Kovács Anitának, Völler-Hajdu Bernadettnek, Kulcsár Andreának, Pete-Horváth Andreának, Tóth-Takács Szabinának, Tóth Zoltánnak.
Külön köszönet illeti a 7.évfolyam osztályfőnökeit, tanulói és szülői közösségét, áldozatos munkájukkal ismét felejthetetlenné varázsolták a ballagás helyszíneit.
Köszönet a fotókért Gál Reginának!