Fotók

"A Te kezed, szíved munkája is itt van ezekben a falakban és abban, hogy ott tartunk ma ahol. Technikai dolgozóként voltál közöttünk pedagógus. Precíz, következetes munkával mindig komoly bevételt termeltél, szigorúan fogtad a focistákat, sem rendetlenség, sem fegyelmezetlenség nem fordulhatott elő. Mindezt úgy tetted, hogy a hangod sem kellett megemelned soha, mégis kivívtad a tiszteletüket. Keresték a kedvedet, hogy kedvező időben és annyiszor jöhessenek focizni, ahányszor csak akarnak. Szélmalomharcot vívtál a műfüves pálya megépítése után kiváltott lakossági ellenkezésben, de elérted, hogy a környező fiatalok is tudják, mi a rend. Férfiakat meghazudtoló módon vettél részt a karbantartási munkákban is, Te már végeztél, mire a Lajos még át sem ért a tornacsarnokba, nemhogy megkérdezte mit kell csinálni.

Szabadságot, ünnepet, családi életet áldoztál fel annak érdekében, hogy a tornacsapatok zavartalanul használhassák a tornatermet. 

A karácsonyi koncert után 15 perc alatt pakoltuk ki a tornacsarnokot, úgy hogy akkor fel is söpörtünk, mondd, hogy fogjuk ezt a Te segítséged nélkül felülmúlni?

Ami minket, kollégákat illet: egy értékes embert ismertünk meg benned, aki ugyan mindig megmondta, ami a szívén volt, de mindig mosolyog, akire lehet számítani, aki mindig a békés megoldást keresi a konfliktushelyzetekben. Sokat segítettél megfontolt tanácsaiddal, óriási tapasztalatoddal és a lényedből sugárzó nyugalommal.

Hiányozni fogsz nekünk, Éva, és reméljük, hogy egy kicsit mi is hiányzunk majd neked. De legalábbis, hogy Te is olyan sok szeretettel gondolsz majd ránk, mint mi Rád."